2010. február 8., hétfő
Nincs ám kedvem ahhoz, amit most megteszek, mert teljességgel lehetetlen dologra vállalkozom: Andrassew Ivánt bármiről meggyőzni.
Egy baloldali beállítottságúként elkönyvelt embert, akinek fogalma nincs, hogy mi az a baloldal. Egy olyan embert, akinek a nyelve örökké egy-egy MSZP-s ember ánuszrózsájában csapong, nehéz meggyőzni. Már csak azért is, mert a francnak van kedve befurakodni a két farpofa közé, kirángatni onnan és az arcába ordítani, hogy: Hülye vagy, Iván! Nem kérdőjel, mert a válasz adott, csak a mérték változik.
A cikk, ami a biztosítékot kibaszta, az ez. Értem én, hogy nem tetszik Fábry Sándor, mert nem baloldali, hanem jobboldali, már amennyire az MSZP baloldali és a FIDESZ jobboldali, de nem kéne őt meggyőzni semmiről. Már csak azért sem, mert ő – valljuk be, Iván – 3 éves korában több szót ismert, mint amennyit te egész életedben a Népszavában olvastál, főleg annál többet, mint amennyit papírra vetettél.
Gondod van az alpárisággal és a bizonyos intelligenciaszintekkel. Gondolom neked még soha nem esett jól egy éppen jókor odacsúsztatott bazdmeg a mondandódba, de nem is itt van a gond. Te azt írod, hogy egy bizonyos intelligenciaszint fölött én pedig azt írom, hogy alatt. Ha te nem érted, akkor az nem Fábry hibája, hanem a te szűk látókörű, agymosott felfogásod hibája. Nézd csak meg a Fábry a Nap-keltében című brillírozást (hopp, már nincs is Nap-kelte, sírtál?) amit véghez vitt és mosta le, és alázta meg azt a három embert, akik kérdeztek, vagyis kérdezni próbáltak tőle. Nézd meg.
Meg, ha már ott tartunk, hogy Gyurcsány, akkor miért nem írod le most, hogy mi a valódi szerepe, miért kell pár év ahhoz, hogy napvilágra kerüljön? Vagy még le kell papírozni mindent, mielőtt újra a nyilvánosság elé áll, nehogy folt essen nem létező hitelén?
Persze mindez semmi az mellett, hogy a köztársasági elnököt szánalmas modortalannak hívod. Ennyire bunkó vagy? Ennyire alpári, semmirekellő szarházi paraszt? Tényleg? Tudom, hogy titeket, ott a baloldalon nagyon aggaszt Sólyom László léte, hisz nem szeret benneteket, viszont a tiszteletet ettől függetlenül meg kéne adnod, mert nem magadról meg a barátaidról beszélsz, és főleg nem a barátaid előtt beszélsz magadról. Remélem érted.
Van 60 nap mocskolódni, aztán takarodtok. Te is takarodsz, meghúzod magad, meg a többi szarházi is takarodik veled együtt. És akkor majd benyalhatsz tövig, mert senki nem látja és nem válsz gusztustalanná.
Esterházyról pedig annyit, hogy, ha olvastál volna tőle bármit is, akkor tudnád, hogy nem a Javított kiadás a legfontosabb regény az ezredfordulón, hanem a Harmonia Caelestis. Paraszt. Előtte meg 20 évvel a Termelési-regény. Azt meg nem értetted.
Ráadásul nem beájulni, hanem elájulni.
Csak ennyit akartam, Iván.
2010. január 31., vasárnap
Beindult a kampány, amiből eddig azt sikerült megtudni, hogy svéd nyugdíjasok lesznek itthon, akik egész nap üdülnek, ha meghalnak, akkor kapnak halálsegélyt és közben interneteznek meg annyi pénzük lesz, mint égen a csillag.
Meg egyáltalán, hogy kerültek ide a svédek? Hát milyen hülye svéd az, aki ide akar jönni? Vagy szerzünk vikingeket a náciak csattanó bakancsa ellen? Jó, tudom a nagyon fiatal meg nagyon demokraták szövetsége azt mondta, hogy itt svéd nyugdíjrendszer lesz, vagyis annak egyes elemei. Ezt mondták. Aztán eljutottunk a halálsegélyig, de szerintem mire április lesz simán eljutunk a 'minden nyugdíjasnak örök életet!' szlogenig, mert biztos vagyok benne, hogy ez a két nyomorult párt azt is simán megígérné.
Mondjuk bánná a faszom (ó, elnézést), ha azt ígérné meg legalább az egyik, hogy itt azoknak lesz jó, akik dolgoznak, vagy éppen fiatalok. Értem én, hogy a nyugdíjas az olyan szavazóbázis, akire mindig lehet számítani, meg sok befér a kisbuszba, ahol megmondják, hogy mama, oda a másodikra húzd rá az x-t, de aztán nehogy kilógjon nekem, mert seggen harapunk a fogsoroddal. Meg azt is értem, hogy ők hiszékenyebbek, mint a fiatalság, de az már nem értem, hogy miért, hisz 40 évig voltak itt kommunisták, akik ígérni azt nagyon tudtak. (Néha megígérték a verést is, mondjuk azt betartották.)
Szóval itt megint undorító dolgok lesznek most egy darabig, aztán a nagymamám április után sem fog elmenni nyaralni Svédországba szerintem.
2010. január 28., csütörtök
Az öngyújtókról szeretnék egy rövid bejegyzést írni, mert nem tudom, ti hogy vagytok vele, de egyszerűen ezek nem tárgyak, mert életre kelnek. Este még békében pihennek az asztalon, várva a reggelt, amikor újra használják őket, de valami rejtélyes oknál fogva - talán a várakozás izgalmától - eltűnnek. De nem úgy, hogy valaha is meg lehessen őket találni. A fenét. Örökre tűnnek el, mintha soha nem léteztek volna. Hopp, itt a fehér öngyújtóm, kiáltok fel, két óra múlva pedig hol a francban van a fehér öngyújtóm? kérdezem az üres asztaltól. De tudnak olyat is, hogy fogják magukat és kimásznak a kabát belső zsebéből. Elindulásnál még ott pihennek a cigi mellett, és mire a végcél felé közeledve az ember rágyújtana, már nincsenek ott. Soha nincsenek ott. Ha kiteszed őket egy jól látható helyre egy kávézóban és tíz másodpercig nem figyelsz rájuk, akkor eltűnnek. Örökre.
Eleinte próbáltam a macskára fogni, de nem lehet, mert a zsebemből nem tud lopni. Szóval a következtetés az, hogy kolóniákba szerveződve élnek valahol és amikor elegen lesznek, akkor megtámadják az emberiséget és felgyújtanak mindent a gecibe.
Most egy zöld még itt van az asztalon. Figyelek rá. Még itt van.
2010. január 25., hétfő
Korcs kutyák ugatják a bénát, aki kerekesszékben hajt a szakadékba, mert már várja a végét, és nem akad el, nincs isten, aki visszarántaná, zuhan és nem gondol semmire, mert soha nem volt semmi szép, a halálban keresi a megváltást.
Füstbe burkolt szemből kifolyó könnycsepp szárad a padlón, beissza a szőnyeg a vért, a foltot már soha nem lehet kimosni, nincs is ki kimoshatná, összecsavarják majd és kibasszák a kukába, majd elviszik, elégetik, mint ahogy a tetemeket égetik el, halottak hadát hamvasztják harmadnapon, amikor nem támadt fel senki, és nem is fog soha, csak a tűz ég.
Hánynak egymás mellett és kémlelik az eget és felteszik maguknak a kérdést, hogy miért nincs megváltás.
Pörögnek a búgócsigák, millió búgócsiga meg szélforgó, a bohóc vörös mosolya mögött csak az üresség van, és hatalmas orrát már nem nyomja többé meg, aztán leeresztik a sírba és egy egykerekű biciklin távoznak a többiek a helyszínről, a kötéltáncos visszakéri a kötelet.
Áttétes rák ette a testét, a félhomályban nem látta senki, ahogy félrecsúszott a parókája és kopasz fejéről hámlott a bőr. Közben rohadt a teste, de nem volt ott senki, aki betakarná, élni még élt, de a legyek már döngtek körülötte. A nap még egyszer felkelt.
Egy vitorlást hajtogatott papírból, de nem lett sem szép, sem funkcióját nem tudta betölteni, siklani végképp nem tudott a vízen, elsüllyedt, ellepte a víz és csak nézte, gondolkodott, hogy miért nem sikerült, kezébe vette a (kenyeret, hálát adott, megtörte) a kést, és rózsaszínre festette a vizet, pedig még voltak tervei. Homályosan emlékezett még az életre és újra felejteni akart. Sikerült.
Egy egyszerű gázcső. Fehér, néhol elfolyt a festék, olyan, mintha le akarna csöppenni, de soha nem tud, megdermedt, cseppenne, de nem lehet. A kötelet késsel vágták le és csak a tompa puffanás, halott böfögés. A csepp pedig nem jutott közelebb semmihez.
Úgy temetlek, majd megeszlek.
Bevennék egy levél nyugtatót, aztán kiokádnám és azzal hívnám fel magamra a figyelmet, hogy bármire képes vagyok. Még élni is.
Nota bene: szarni bele.
2010. január 16., szombat
Átfutottam a Jobbik programját, függetlenül attól, hogy nácik meg a tököm tudja még milyen jelzővel illetik még őket, egész jó dolgokat találtam benne, főleg az oktatás részben. Például az előző bejegyzésben taglaltakat kívánják megszüntetni azáltal, hogy jogot adnak a tanár kezébe. Meg a környezetvédelmi program sem rossz egyébként, meg egy csomó minden, ami nagyon szépen hangzik benne van, és ha a negyede igaz, már akkor jobb, mint amilyen most van.
Itt letöltheted egyébként.
(Ha lesznek kommentek, akkor azokat törlöm, amiben benne van az, hogy nácik, meg az, hogy szebb jövőt meg, hogy adjon az isten. És nem vagyok Jobbikos. Én a Svéd Nemzeti Kalózpártra fogok szavazni.)
2010. január 16., szombat
Eltörték egy tanár ujját Debrecenben.
Hát, de tényleg, hogy merészeli a hülye, idióta, szemét tanár, hogy szegény, kifogásolhatatlanul viselkedő kislánynak szaktanári figyelmeztetést ad. Miért? Miért kell megróni valakit azért, mert teszem azt mobilról hallgat zenét a tanórán, vagy fröccsözik? Miért? Szegény gyereknek joga van azt csinálni amit akar, a tanár meg csak szépen fogja be a pofáját, aztán viseljen el mindent. Mi az, hogy lelki fejlődésében visszaveti azáltal, hogy megbünteti a gyereket? Mit képzel? Már azt is el bírom képzelni az idióta tanárokról, hogy megpofozzák a gyereket! Megérdemelte a sorsát, szerintem még túl kevés is ezt a büntetés, amit kapott. El kéne távolítani, elvenni a diplomáját és bebörtönözni. Igen! A hülye tanárok miatt tart itt az oktatás!
Na, jó nem bírom tovább, mert a végén még én is elhiszem. Szóval az van, hogy a tanár, ha fegyelmezni mer (mert ugye más eszköz már nincs a kezében, csak a szaktanári, meg osztályfőnöki), akkor egyből jön a felháborodott baromként viselkedő tetves szülő és elveri a tanárt. Hol élünk? Miért fajultak a dolgok idáig? A kérdés újfent, és egyébként mindig költői, mert a választ mindenki tudja.
Csak sajnálom, hogy ezt a liberális baromságot, ami körüllengi az oktatást, ezt nem felejtik már el. Nagyanyám szoktam mesélni, hogy ha nem fogta be a száját órán, akkor odament a tanár úr, felhúzta a padra, majd elverte pálcával. Aztán hazament és a szülei is kipofozták, mert nem viselkedett rendesen az iskolában. Most az van, hogy ha netán a tanár valamit szól az amúgy tisztalelkű diáknak, hogy legyen oly' kedves és viselkedjék, akkor jön a szülő és elveri a tanerőt. Vagy a gyerek veri el a tanerőt. Aztán felveszi telefonnal és feltölti a youtube-ra, mert az milyen kurva vicces.
És tudjátok az a legrosszabb az egészben, hogy az ember elolvassa a hírt, aztán átsiklik felette, mert már megszokta. Mert mindennapos. Ez a legszomorúbb.
2010. január 6., szerda
Azért még tudok felháborodni. A napokban éppen azon sikerült, hogy Farkas Pétert, aki mellesleg olimpiai bajnok, elfogták. Kap hét év letöltendőt, mert termesztett marihuánát. Jaj, most mi lesz? Persze, nyilván büntetni kell, és aki ismer, az tudja, hogy nem nagyon szívelem a drogokat legyen az fű vagy akármi, meg nem is értek hozzá, meg nem is nagyon érdekel. De. Az, hogy ő 7 évet kap ezért, az előző héten már szépen kitárgyalt gyilkos, aki meggyilkolta az osztálytársát, ő pedig felfüggesztett börtönbüntetést, az megmosolyogtató, és a mosoly inkább vicsorgásba megy át.
Nyilván mindenkit meg kell büntetni, aki törvénytelenséget követ el. Ez egyértelmű, aki számára pedig nem az, az egy idióta. Az olimpiai bajnokoknak pedig jár pénz havonta, mert olimpiai bajnok. Ezzel sincsen semmi probléma, azzal inkább, hogy most ez megvonják tőle. (Amikor olimpiai bajnok lett, akkor én 5 éves voltam, szóval nem voltam büszke rá, mert azt sem tudtam ki ő, viszont most már tudom, és büszke vagyok rá.) Remélem tudjuk ki az a Hunvald György. Gyuri bácsi most a börtönbe csücsül, átgondolja szánalmas kis féreg életét és közben kapja a fizetését, ami nem kevés. Miközben börtönben el. Gyurira senki nem büszke, sőt, nagyon sokan leköpnék. De neki a börtönben ülve is jár a fizetés, hízik a bankszámlája, és amikor kijön, akkor majd kétpofára zabálja a kaviárt, mert az MSZP-s többségű közgyűlés megszavazta, hogy neki azért jár a fizetés. Most egy olimpiai bajnoktól pedig elveszik a pénzt. Az most tökmindegy, hogy mit követett el. Le fogja ülni a büntetését, kijön és nem zabál kaviárt. Ez a különbség.
A másik, ami nem hagy nyugodni az nem más, mint az, hogy olvasom a minap, hogy a Nagykanizsáról a franc sem tudja hova közlekedő buszt, ami Zalakomár érintésével jut el a céljához, azt rendőrök kísérik, mivel olyan erőszakosak az utasok, hogy nem lehet másképp. Megalázzák utastársaikat, gyalázkodnak, fenyegetőznek, verekednek is, talán majd ölni is fognak. A rendőrautó pedig minden reggel ott megy mögötte, hátha tényleg elkezdenek ölni. Tehát ha jól értem, pedig nem vagyok hülye, akkor az történik, hogy ahelyett, hogy felelősségre vonnák azokat, akik ezt csinálják és eltakarítanák a társadalom amúgy is rozsdás fogaskerekéből, inkább pincsiként mennek utánuk és, ha talán a buszt nem teszik tönkre teljesen belülről, ha nem veszik el a többiek pénzét, telefonját, akkor amikor leszállnak megsimogatják a buksijukat, hogy ügyes kis gyerekek vagytok, csak így tovább. Lehet egyébként, hogy én vagyok az emberiség söpredéke, de nekem még soha nem jutott eszembe buszon utazva az, hogy elkezdjek megalázni valakit véletlenszerűen kiválogatva. Meg az sem jutott eszembe, hogy tönkretegyem a buszt. Idézet az MTI-től:
A napilap munkatársa az autóbuszon tapasztaltakról azt írta: a zalakomári általános iskolánál a felszálló diákok magvadult rajként vágtattak fel a járműre. A gyerekek fékezhetetlennek tűntek, kizárólag az autóbuszon helyet foglaló, idősebb romákkal szemben mutattak némi tiszteletet.
Mi az, hogy fékezhetetlen, meg rajként ellepik a buszt? Mi az, hogy a rendőr kísérget, ahelyett, hogy odamenne és pofán vágná a leghangosabb idiótát, úgy istenesen? Persze a kérdés költői. Jönnének a megélhetési rettegők, ombudsman, roma jogvédők, romaügyi államtitkár meg a fél falu és együtt kezdenének el ordítani, amíg bele nem élveznek a gatyájukba, hogy már a rendőrség is rasszista és náci. Ez lenne. Aztán azt a rendőrt, akik rendet akart csinálni azt kirúgnák, megaláznák majd évek múlva elővennék, hogy terrorista, esetleg a nagyapja SS tiszt volt. Szerintetek mi lenne a megoldás?
A harmadik és egyben utolsó, aminek tiszta szívemből tudok örülni, hogy Mátyás Miklóst, aki egy rohadt, mocskos kommunista gyilkos, megajándékozták. Bizony, emléktárgyat kapott. Születésnapja alkalmából. Egy szemét, rohadék gyilkos, aki 15 embernek mondta ki a halálos ítéletét, akik vagy „ellenforradalmárok” voltak, vagy csak simán nem akartak kommunisták lenni. Ugye milyen szívet melengető? Megajándékozták ezt a rohadt tetűt. Mikor jutunk már el arra a szintre, hogy nem csak a 100 éves, tolókocsis, agyhalott náci háborús bűnösöket toljuk be a tárgyalóterembe, hanem a rohadt, tetves kommunista gyilkosokat is? Őket miért nem kutatja senki, miért nem állítják bíróság elé, miért nem rohad börtönben az összes? Vagy az már régen volt? Mert ilyen is van, hogy azt mondják, hogy ó, de hisz az már régen volt! Miért, a második világháború nem volt régen? Hogy is van ez? Nem értem. Tényleg nem.
Nincs következtetés.
2010. január 3., vasárnap
Tegnap véget ért egy korszak a magyar könnyűzenében, ami egyébként nem is könnyű, legalábbis nem tette könnyűvé a Kaukázus, ami évekkel ezelőtt robbant be a köztudatban, vagyis nem robbant, hanem szivárgott, szivárgott, csorgatták a jobbnál jobb zenéket, aztán a végén már mindenki szalaiéva volt meg a teszkóba akart járni.
Amikor először hallottam a zenekarról, akkor még csak a Majdnem Kína című albumuk demoja volt fenn a honlapom, és nem is emlékszem, hogyan keveredtem oda, azt hiszem Kispál fórumról, de nem vagyok benne biztos, mindegy is. Letöltöttem az egészet, utána pedig 2 hétig semmi mást nem hallgattam. Hallatszott a zenén, hogy egyáltalán nem profi, Kardos énekhangja sem a legjobb, amit hallott magyar fül, de valami mégis volt az egészben. Talán a nem tucatszövegekkel operáló kispálklónság miatt (mint a 30y pl), talán Kardos személyisége miatt, nem is tudom.
Teltek a hónapok, jöttek az újabb számok, és a Szalai Éváig bezárólag az összeset tudom fejből, rongyosra hallgattam volna őket, ha lenne még kazettás magnó, voltam koncerten, ahol részegen feküdve énekeltem a színpadon a Kardosnak, aki beszélt velem, és egy héttel később egy másik koncerten felismert és ott is beszélt velem.
Olyan emberközeli volt az egész. Az egész zenekar, magaménak éreztem, meg még sokan magukénak érezték. Viszont helyes döntésnek tartom a visszavonulást, mert az új album már nem működött, mert nem is így indult az egész, hogy slágerek, meg tinilányok. Csak az lett belőle.
Bízom benne, hogy még valaha hallunk a Kaukázusról és soha többé nem játsszák el a Szalaiévát, meg a teszkót, hanem visszatérnek a Majdnem Kínához meg egy picit az Amerika nem hazudik albumhoz és elkezdenek szövegeket és zenét írni, aztán minden szép lesz újra.
Amikor először voltam koncerten, akkor harmincan voltunk körülbelül. Szerintem tegnap sokkal többen voltak a 'búcsúkoncerten', és azt is gondolom, hogy 30 embernek, akik értették, hogy miért játszik a Kaukázus, szívesebben játszottak, mint az 1000-nek, akiből 50 értette. Meg akkor még nem is volt meg az Évi. Ráadásul Zorával tinilánykodtunk a ZP-ben Kaukázusra, szmájli.
Csak kereskedelmi rádiókba bevitt zenéket szeressen, tévével vacsizzon, internetre keljen és ne ordítson, hogy hejj, mennyire sokba vagy nekem te élet.
Köszönöm Kaukázus nemzenekar.
2010. január 2., szombat
Amióta van nekem Alfim, lassan fél éve, azóta teljesen megváltozott az életem, szerencsére jó irányba. Értem ezt úgy, hogy végre tudok törődni valakivel, meg van, akinek szüksége van a törődésemre, számíthat rám mindig, és én is számíthatok rá, amikor olyanom van, akkor odabújik, dorombol, felmászik a nyakamba, szétkarmolja a kezemet, az arcomat, megharap, két darabra rágja a telefontöltőmet. De mindezt elnézem neki, mert szeretem. Imádom látni a hálás tekintetét, mikor betakarom a takarómmal, meg imádom, amikor a homlokát az én homlokomhoz nyomja, meg imádom amikor nyalogatja az arcomat.
Azt mondják, hogy a macska öntörvényű és hogy nem szeret senki. Én ezt egyáltalán nem így érzem, mert például amikor hazaérek, akkor egyből odarohan hozzám, felugrik az ölembe és elkezd dorombolni meg összevissza szeretgetni. Igazából ennyi idő alatt annyira hozzám nőtt, hogy bele sem merek gondolni, hogy valaha lesz valami baja, vagy betegsége, mert tényleg olyan számomra, mintha a gyerekem lenne, mindenféle anatómiai kutatást megcáfolva ezzel.
Szeretem, amikor megrázom az alutasakos eledelt és ott terem azon nyomban, imádom, ahogy hálásan néz, miközben egyre nagyobb gömbbé hízik a sok kajától. Imádom, hogy odahozza nekem a plüssjátékát, vagy a játékegerét, mert játszani akar. Imádom, ahogy most is a jobb kezemet átölelve fekszik az asztalon.
Imádom, hogy felelősséget kellett vállalnom, imádom nézni, ahogy fejlődik, ahogy szépül, ahogy egyre nagyobb paraszttá válik, ahogy az asztalról elcsen dolgokat, ahogy meghunyászkodik, mikor rosszat tesz, imádom, amikor megszidom és megtámad, mintha nekem soha nem lehetne igazam.
Imádom neki megadni a sok finom falatot, imádom kiválogatni neki a halból a szálkát meg a pulykamellből csak a legjobb részeket adom neki, hiába tudom, hogy az egész a legjobb rész, de abból is a legjobbat akarom választani. Figyelek arra, hogy mit ehet, és macskakajából is csak a legjobbat veszem meg neki, mert megérdemli. Ha egy állat ennyire bír szeretni és ennyire lehet szeretni, akkor megérdemli. Mert ő az én cicám.
2009. december 31., csütörtök
Boldog új évet kívánok mindenkinek, aki még olvas, aztán próbáltam összeszedni, hogy mi volt jó idén, de aztán rájöttem, hogy biztos ti is tudjátok, hogy az Inglourious Basterds volt a legjobb film idén, zene semmi értékelhető nem jött ki, a Tankcsapda szarabb lett, mint volt, a Kispálék nem csináltak semmit, Varg Vikernes végre kijött a börtönből és márciusnak 8. napján megjelenik az új Burzum album, amit epekedve várok, meg, hogy idén is híztam pár kilót meg nagyobb lett a fejem és az arcom is.
Egyetek sok malachúst, aki meg vega, az nézze, ahogy mások esznek sok malachúst, nézzétek meg Sólyom László ünnepi beszédét meg hallgassátok a Himnuszt és ne dobáljatok petárdákat, mert megijednek tőle a kutyák, meg egyébként sem trendi annyira már.
2009. december 27., vasárnap
Gondolom rengetegen fognak kedvet kapni, de van egy ilyen, amit most láttam human twitterjén, szóval lehet tőlem kérdezni szépet és értelmeset én meg válaszolok. Nagyon egyszerű, és hajrá, bátran.
Itt kell: http://www.formspring.me/maniakus
2009. december 24., csütörtök
Minden kedves olvasómnak kívánok boldog és békés karácsonyt, meg úgy egyébként is, nem csak karácsonykor legyetek boldogok és békések, hanem minden nap, amikor arra szükség van, és még véletlenül se álljatok neki masírozni, mert elvisz a rendőrség.
2009. december 17., csütörtök
Egy év, négy év próbaidőre felfüggesztett, fiatalkorúak fogházában letöltendő fogházbüntetést szabott ki a Fővárosi Bíróság csütörtökön arra a budapesti szakközépiskolai tanulóra, aki tavaly januárban olyannyira bántalmazta osztálytársát, hogy a sértett – miután hazament – életét vesztette. (via MNO)
Na, most van elegem belőled, te kibaszott magyarország.
Ja és figyeld az indoklást, mert olyan is van:
A bíró indoklása során elmondta: sokkal gyakoribb a diákok közötti konfliktus, szokványosabb az erőszakos iskolai magatartás, mint a tanuló és pedagógus között. Az elmúlt időszak hírei közül többet is felhozott példaként, többek között a legutóbb Lentiben történt esetet, ahol megvertek egy diáklányt osztálytársai. (via MNO)
Ez hol a faszomban érv te tetves patkány szar? Ezért végeztél jogi egyetemet te nyomoronc mocsok? Ez indok?
Tehát ha megölök egy magyar állampolgárt, akkor azt nem büntetik, mert szokványosabb a magyar-magyar közötti erőszakos magatartás, mint a magyar-üzbég? Ez mi, komolyan magyarázza el valaki, mert agyvérzést kapok.
2009. december 17., csütörtök
Mivel egy bizonyos csoportra jellemző az országban, hogy japán vágóeszközökkel a kezében 'pózol' a képen és ezt fel is tölti az ilyen nagyívű oldalakra, mint a myvip meg a chat.hu, szóval ebből már látszott, hogy előbb vagy utóbb nem csak fényképezés lesz, hanem használat is.
Persze az, hogy 8 centiméternél hosszabb pengével rendelkező vágóeszközt nem tarthatsz magadnál, attól most tekintsünk el, mert a szamurajoknak mindent szabad. (És mielőtt még valaki gyorsan előrántaná a rasszistakártyát, mert ebből le lehetne szűrni azt, hogy a bizonyos csoport az szinte egyenlő a cigányokkal, akkor jelzem, hogy nem így van, hanem az összes ilyen senkiházi faszagyerekre jellemző, akik azzal akarnak kitűnni, hogy kemények, mint a fagyott szar a szántásban.) Az, hogy egy pszichiátrián kezelt ember egyébként vásárolhat ilyen eszközt, azon sem kell meglepődni, meg azon sem, hogy az utcán jár kel, aztán vagdos.
Az eset megtörtént, ketten meghaltak, biztos megérdemelték, hogy szétvagdalták őket ezzel az eszközzel, aminek egyre több neve lesz (machete, szamurájkard meg vágóeszköz, hírportála válogatja).
De persze van csavar a történetben, mert a két halálos áldozat már senkit nem érdekel, hanem arról szólnak a híradások, hogy felmenthetik elmeállapotára hivatkozva ez a nyomorult senkiházi tetvet aztán 2-3 év pszichiátrián (tényleg, van még olyan?) eltöltött év után kisétál, aztán utána sem lesz beszámítható, de az már - a kétszer ugyanabba a folyóba elv alapján - nem számít.
Felháborítónak tartom, hogy egy olyan ember, aki az utcán kardozik és megöl vele másik embereket az nem beszámítható. Ha valakinek ahhoz van esze, hogy gyilkoljon, akkor vállalja a következményeit, és töltse le a büntetését, vagy rohadjon élete végéig börtönben (vagy nálunk szerencsétlenebb történelmi fejlődésű, ám mégis jogrendszer alapján működő országokban végezzék ki.)
Azt kéne megérteni, hogy attól, hogy valakit rosszul kezeltek, vagy mentálisan beteg és ettől függetlenül még képes embereket ölni, az nem pszichiátriára való, és egyúttal meg kéne vizsgálni a pszichiáter felelősségét, mert biztosan van neki, aztán egy cellába berakni a két szarházit, aztán kezelgessék egymást évtizedeken keresztül.
A 'pózolás' műveletére visszakanyarodva azon tanakodtam, hogy mikor fog elterjedni az, hogy ezek a moszatok vagy papucsállatkák egyszer könyvekkel a kezükben 'pózolnak', netán el is olvassák őket. Tudom, hogy soha, csak eszembe jutott, mert én egy ilyen naiv gyerek vagyok, aki azt hiszi, hogy változhat még valami a jó irányba.
2009. december 6., vasárnap
(Társadalmi dráma 1 szemöldökfelvonásban)
A 19 éves K. József, népszerűbb és ismertebb nevén Szutykos, amely gúnynevet az élet nevű versenyben nem kiemeltként induló haverjai osztottak rá, éppen zuhanyozni készült, rácáfolván becenevére, hisz aznap volt a nagy nap, ugyanis Mikulás-party kezdődött éjfélkor az agglomeráció fővárosában. Józsi már napok óta be volt zsongva, a hír hallatán szinte hosszú szakállat növesztett volna, ha egyáltalán pelyhedzett volna az álla. Másodikos szakmunkásképzős létére egész ügyesen bánt a zuhanyrózsával, lábát többedszerre csutakolta le, hisz számíthatott szexuális élményre is az éjszaka folyamán, és nem akarta elrontani azzal, hogy a kínai Adios cipő és a szintén kínai Jolydon zokni kölcsönhatásának köszönhetően ideggáz szabaduljon el már az aktus előtti percekben. Persze Józsi szerint a szex nem olyan volt, amihez a cipőt is le kell venni, de abban reménykedett, hogy talán olyan lányt szed össze, aki a városban lakik és felhívja magához. Miután kilépett a fodros linóleumra és megtörölte magát konyharuhával Alcatel 0,5 megapixeles mobiltelefonjával készített gyorsan egy képet magáról a tükör előtt és berohant a szobába, hogy infra-porton áthasítsa a Celeron 266mmx processzorral rendelkező számítógépére, hogy miután megvacsorázott a bélpörköltből a Dual ISDN már felcsatlakozva várja és feltehesse a MyVip raj szekciójába a képet. A feltöltés után azonnal elkezdtek szállingózni a kommentárok a képhez, és volt olyan hangvételű is, ami nem tetszett Józsinak, és két sorban válaszolt is ezekre, amely két sorban sikerült a Magyar Helyesírás Szabályai tizenegyedik kiadásának első harminckét oldalából harmincegyet azonnal meggyalázni.
Mindezek után felkerekedett az 1200-es lejárt műszakival, és olyan extrákkal rendelkező Zsigulival, mint a manuális ablakemelő és a motorfék, hogy felvegye Karcsit, aki már a kapuban állt makkoscipőjében és kétrészes 98%-ban nylon összetevőjű sportruházatában. Miután az emberi beszédre legkevésbé hasonlító hangképzés keretein belül megbeszélték, hogy hogyan tovább elindultak és harapták az utat a diszkóig. Józsinak nem esett nehezére kifizetni a 250 forintos belépőt hisz legalább kétszer annyira pénz volt nála, és ezt is el mondhatta volna bárkinek, ha ismerte volna a kétszer annyira jelentését és egyáltalán a pénz értékét. Karcsi egyből a tettek a mezejére lépett és az első szembejövő krampuszlánynak kevert nyelven előadta, hogy Dikkmá, szopatnálak, és erre a lány nem volt vevő, ezért Karcsi üvöltése belehasított az éjszaka zajába a Devla essen beléd szintén nyelvek közötti interakció tisztán hallható manifesztálódásaként. Eközben Szutykos látványosan stírölte a hűtőben halomban állós 0,33-as Heineken söröket, de gyors számításokat végzett és mire az első DJ abbahagyta a zenélést rájött, hogy ő azt nem veheti meg, felkerekedett megkeresni Karcsit - aki éppen a 143. lánynál próbálkozott ugyanazzal a szöveggel, mint az elsőnél - hogy menjenek innen, ez egy szar hely. Karcsi igazat adott Józsinak és úgy gondolták, hogy maradék pénzüket összedobva elmennek a pékségbe, és a Zsiguliból csapatják a zenét éjszaka, mintegy pinamágnesként gondolva a AudioTech 1987-ben gyártott hangfalaira.
Majszolták a zsömlét, a nap már feltűnt a horizonton, mikor rájöttek, hogy ez nem az ő éjszakájuk lesz. Csalódottak voltak, ezért rábasztak még egy kis hangerőt a DJ Bobo megahits 2-re, hátha ettől valaki beindul még az éjszaka maradványaiból kellően részegen hazafelé baktató lányok közül, de nem így történt, ezért az egész univerzumot (melyet csillagos gecinek hívtak a szó ismeretének hiányából fakadóan) hibáztatták és érezték, ideje hazamenni. Sajnos a Zsiguli nem tudta kezelni a csalódottságot, mely a két fiatalt érte az éjszaka folyamán, és a második 113-mal bevett kanyarban kipördültek az útról, DJ Bobo nem nyitotta többet szóra a száját, Józsi még szomorkodott egyet, amiért feleslegesen fürdött, Karcsi agyán az égadta világon semmi nem futott át, majd mindketten kilehelték a lelküket és két újabb csillag kezdett volna el világítani az égen, ha tudták volna, hogy a Nap felé kell fordulni, így inkább csak feketéllettek a végtelen űrben hiábavalóan.
(Ez a bejegyzés az éjszaka folyamán a szemben lévő pékségben diszkóslágereket hallgató nyomorultak hatására született, akik miatt a fél éjszakát forgolódva töltöttem, és az előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés vádját gondolati síkon kimerítettem különböző módokon.)
2009. december 3., csütörtök
Annyira fellángolt ez a vámpírmánia, hogy kénytelen vagyok írni róla. Igazából az jutott eszembe, hogy ez a Twilight nevű borzalom azért elég rendesen lerombolta a vámpírok imidzsét, könyvben, filmben mindenben. Értem persze, hogy nem lehet forgatni még egy Draculát, mert unalmas is lenne, viszont a téma iránt érdeklődőknek, mint például én, kifordul a gyomra a félmezítelen, tökéletes felsőtestű szerelembezuhant vámpírok miatt, például azért mert szánalmas. Mondjuk ha tinilány lennék, akkor biztosan ezekre vágynék, de azért az emberiség nagyrésze nem tinilány, viszont a vámpírtörténetek mindig is velünk voltak, és jó volt, úgy ahogy. Erre meg jönnek sorozatban ezek a szennyek. Alkonyat meg Újhold. Meg anyád.
Az utolsó vámpíros film az Engedj be! volt, azóta nem készült egy sem, és ha így gondolkodom, akkor többet nem ideskedek ezen a szutykon.
2009. december 3., csütörtök
Járok KRESZ-re, amire már jártam anno, csak akkor nem érdekelt, most meg igen, mert rallyversenyző akarok lenni (nem), viszont a vezetési stílust azt a GTA és a Carmageddon, A Fatal Racing, a Need for Speed és a Richard Burns Rally című játékokból ötvöztem, remélem nem annyira sikeresen, mint ahogy most gondolom.
A macska dagadtabb mint én, ezt még hozzátenném.
2009. november 29., vasárnap
Megint előszedték - igen, 2009 van - a pécsi gyilkosság ürügyén a számítógépes játékokat, mert ugye azokban annyi erőszak van, hogy már az intro láttán vérben forog az ember szeme, és semmi másra nem vágyik, csak arra, hogy bemenjen az egyetemre/középiskolába/általánosba/oviba és lemészároljon mindenkit. Mert ugye, aki játékokkal játszik, abból gyilkos lesz. Belőlem is az lett, hisz évekig napjában több száz embert gyilkoltam meg a Counter-Strike című játékban. Ja, de mégsem jutott eszembe, hogy milyen fasza lenne mindezt megismételni az utcán.
A mélyen tisztelt szakértők mondjuk elgondolkozhatnának azon, hogy ha valaki mentálisan beteg az nem azért az, mert játszott bármivel, hanem mert valami miatt olyanná lett vagy egész egyszerűen úgy született. Én elhiszem egyébként, hogy valaki hajlamos arra, hogy összemossa a valóságot a cyber világgal, és úgy gondolja, hogy a kettő az ugyanaz, de lehetséges, hogy bármilyen pixelhalmaz hibáztatása miatt érdemesebb lenne megérdeklődni a pszichológustól, aki fegyvertartási engedélyt adott a srácnak, hogy ugyan miért, vagy attól, aki beengedte a lövészklubba, hogy ugyan miért. Ja, de azok nem pixelek, úgyhogy lehet, hogy válaszolnának is.
Gagyimédia.
2009. november 20., péntek
Olvasom a hírt és már rosszul vagyok. Ha leírva látom, hogy bundabotrány, már rosszul vagyok. Aztán persze tovább olvasva az is kiderül, hogy hazánk bajnoksága is érdekelt volt, mint ahogy néhány Bajnokok Ligája és Európa Liga találkozó, összesen egyébként 9 országban 200 meccs.
A futballszurkoló szívét-lelkét adja a csapatért, összeroppan idegileg a 90 perc alatt, imádkozik, rágyújt kétszázszor, meg baráti társaságban együtt, vagy éppen egymás ellen izgulnak, kétségbeesetten és sírva telefonálnak, ha a kedvenc játékosuk távozik a csapatból, vesz relikviákat, letölti a telefonjára a csapat címerét és heves vitákba bocsátkozik, ha valaki negatívan nyilatkozik a csapatáról, még akkor is, ha tudja, hogy a nyilatkozónak tökéletesen igaza van, a focis játékokban képtelen másik csapattal lenni, vagy ha képes, akkor kedvence ellen direkt elveszíti a meccset.
Aztán a futballszurkoló, akik a szívét-lelkét, pénzét, idejét, a szombatjait, vasárnapjait, keddjeit, szerdáit, mindennapjait adja a csapatáért, egyszer csak rádöbben, hogy nem mindig érdemes. Egy ilyen hír láttán pedig szinte bizonyos benne. Persze, tudja, hogy az ő csapata nincsen benne, de szörnyülködik és belegondol, hogy benne lehetne akár, mert, ha profi játékosok, csillagászati fizetésekért, meg félprofi játékosok alacsony fizetésért pofán köpik a sportot, pofán köpik a szurkolót, pofán köpik a nézőt, pofán köpnek, akkor el tudja képzelni mindenkiről, hogy képes erre. Aki nem szereti a focit, annak ezek a sorok semmit nem jelentenek, mert lehet mondani, hogy idióta, aki focit néz, meg a hasonló dolgok, de van, aki ebben nőtt fel, és nem is tehetett, és nem is akart tenni mást. Erre most megint pofán van köpve. Minden pofán van köpve. Azok köpik pofán, akikre felnéz.
Konkrétumokról még nincs szó, így nem nagyon lehet tudni, hogy mely csapatok érintettek a dologban, de az MLSZ meg az összes érintett ország labdarúgó szövetségének a részéről az egyetlen megoldás az lenne, hogy a legalacsonyabb osztályba száműzi az ÖSSZES érintett csapatot, még akkor is, ha csak - teszem azt - 2 játékos van benn az egészben. Persze, ez most hatalmas nyilvánosságot kapott, de Olaszországban például van olyan csapat, ami az inter, akik (vagy amik) éveken keresztül meccseket vettek, játékvezetőket fizettek le, kizáratták az ellenfeleket, csak hogy övüké legyen a trófea, még ha úgy is érték el, hogy csak egy aláírás kellett az átvételi elismervényre.
Közben pedig Henry beütötte a VB-re a franciákat és ezt is szabad. Itt már mindent szabad. Majd a gyerekeimnek elmesélem, hogy az én apám mit mesélt a futballról, és elmondom, hogy akkor még mit lehetett benne szeretni, amikor az apám fiatal volt. Meg elmesélem, hogy amikor még én fiatal voltam, akkor is voltak szerethető momentumai a játéknak. Félek, hogy mire ők felnőnek nem lesz mit mesélniük.
2009. november 11., szerda
Most oly' sokan Kertészimréznek itt, mint amikor Nobel-díjat kapott, csak akkor a szájára szívta az egész ország a csecseit és abból szerette volna kiszopni az exkluzív interjút meg fogyott a Sorstalanság, mint a fehérkisfröccs faluhelyen, minden sznob arról beszélgetett, hogy olvasták, ámbár, azt hittem vers, mert nem olyan széles a könyv, meg ilyesmik, aztán most egyszer csak mond valamit és akiknek anno a szájában akkorára duzzadt a képzeletbeli pénisz, ami a Kertészimréé, hogy már szinte a gégefedőt ütötte, azok mindannyian köpködnek, hogy mégsem volt jó az íze.
Azt kéne megérteni, hogy ha valaki magyar, az nem csupán azt jelenti, hogy ül a templomban, meg turult reggelizik meg a fene sem tudja még micsodát csinál, hanem az is, aki kritikával illeti, legyen az bármilyen hangnemben megfogalmazva. Nem hiszem, hogy azonnal el kell felejteni ebben az esetben azt, hogy a Kertész meg az Imre is magyar név, a Sorstalanság magyar cím, és magyarul írta, aztán kapott is érte egy Nobel-díjat. Erről a magyar Nobel-díj dologról Bächer Iván ide vonatkoztatható írásának egy részlete ugrott be hirtelenjében:
Összefoglalom tehát, hogy mit is kell tenni a tehetséges magyarokkal ahhoz, hogy sok-sok Nobel-díjas kerüljön ki közülük: alaposan kiképezni, majd sértegetni, származásukat fölemlegetni, magyarságukat kétségbe vonni, ütlegelni, üldözni, felsőoktatásból kizárni, törvényekkel megkülönböztetni, emigrációra kényszeríteni, életükre törni, lágerbe zárni, vonatra tenni ôket, s megölni. A többit aztán már rájuk lehet bízni bízvást. Aztán ha a munkánk gyümölcsözik, és a kellőn vagyis magyarosan sarkallt tehetséges magyar sikereket ér el a világban, netán még Nobel-díjat is kap, akkor lehet majd büszkének lenni rá, emléktáblát elhelyezni szülőházán, és magunktól meghatottan hazaszállítani hamvait.
Ilyen egyszerű az egész.
Lehet, hogy Bächer Iván is hülye, de azt hiszem, hogy valahogy így van. Persze nem volt elég az, hogy szanaszét gyalázták Kertész Imrét, szépen sorban jöttek az magyar irodalom többi jelese is, példának okáért Esterházy Péter, aki szintén antimagyar színekben tündökölt a firkászok szemében feltételezem ezen írása alapján, mert, hogy akik hazaárulózták, satöbbi, azok nyilvánvalóan nem olvastak el tőle semmit, mert az olyan hosszú meg nem is értik, meg púp a hátukra, meg ipszilon van a nevében, meg gróf, ráadásul a hazaáruló kurva anyját. Bizony. Ezektől a tollnokoktól szeretném kérni, hogy olvassák már el ráérő idejükben a Javított kiadás című mű első 15 oldalát, és ha nem megterhelő akkor a többit is, mert az első 15 oldalon könnybe lábad a szemem, a többin pedig szintén, csak néha hangosan nevetek, és tessenek már keresni magyarelleneset abban az írásban, hogy a fene vigye már el.
Sajnálom, hogy ilyen szűk látókörrel rendelkeznek itt nagyon sokan, gondolom még a híradóban is bemondták, hogy az antimagyar szerző élesen bírálta Magyarországot. Jaj. Csak azt felejtik el, hogy mindkét oldal újságírói (Népszava, Magyar Hírlap) minősíthetetlen hangnemben és hozzá nem értésről téve tanúbizonyságot gyalázzák meg nap, mint nap az országot, csak ők annyira jelentéktelenek az átlag ember szemében, hogy inkább nem is foglalkozik senki velük, elvannak ők egymással.
Szégyen.
