2009. november 3., kedd
Emlékek
Belekontárkodni a múltba, visszagondolni, újrajátszani minden pillanatot legyen az bármi, akár kellemes, akár nem, de emlék, és az emlék természeténél fogva furakodik vissza minden egyes sötétben, álmatlanul és egyedül áthempergett éjszakában (semmiképp sem értem úgy a hempergést, ahogy érteni illenők, nálam szerencsésebb helyzetben lévők számára) hogy marjon, mardosson a bűntudat, mintha vissza lehetne menni mindent helyrehozni, vagy ugyanúgy elbaszni, de még egyszer átélni azt, amit átélni érdemes volna, vagy túl gusztustalan és testnedvekkel teli, hogy lehetetlen legyen elfelejteni. Érdekes dolog az emlék mert a legváratlanabb pillanatokban tör az emberre (kivéve, ha sötétben, álmatlanul és egyedül áthempergett éjszakáról van szó, mert akkor szinte várva van, éppen azért vagy az álmatlanul hempergés, hogy előjöjjön az emlék, amire lehet fogni mindezt) például buszon, vagy csak az utcán, vagy egy nő vállig érő barna hajáról, esetleg a seggig (tomport mégsem írhatok, mivé lennék?) érő, annak is a vájatába éppen hogy belógó pár szőke hajszálról jut eszünkbe egy ugyanilyen, de mégis valamiben más, mondjuk illatban élénkebb nő, nőszemély, lotyó vagy ringyó, esetleg nemes egyszerűséggel és félvállról kurva, hölgy, vagy asszony, kislány, éppen tenyérnyi mellekkel, amelyek annyira, de annyira csodálatos érzést keltenek, tapintásra és látványra egyaránt, hogy azt soha nem tudja visszaadni a 20 év múlva már térdet verő, de addig még melltartóval nyakba rakott, szinte takarószerű emlő, aminek a cuppogásába is beleborzong az ember, ha hallja, hát még akkor, ha alá kell feküdni, és mint valami hatalmas infúziós zacskó himbálózik, mintha rohammentés lenne, és abban, ott, a bőrbevonatú ágyon történne mindez, ezáltal már el is tűnik a kedv. A múlt igazából nem is létezik, de az emlékezet inkább a volton töpreng, mint a nincsen, egyszerűbb, mint a lesz, kényelmesebb, mint a lehet, mert nincs az a volt, ami rosszabb lenne a nincsnél. (Kivétel ez alól például az, hogy új rajtakapni az akkor még van, aztán később voltot, mert kiderül, hogy nincs többé van meg lesz, ahogy nyög meg a szemén is látszik).
Azt akartam ezzel mondani, hogy az emlékek kellemesek, mert csak a jóra emlékezünk, mert aki csak a rosszra tud emlékezni, az például még soha nem élvezett el, vagy evett pacalt, friss kenyérrel.
